Azt hiszem, a testmozgás fontosságáról már minden el lett mondva. Mindenki pontosan tudja, miért kell (vagy kellene) rendszeresen megmozgatnia magát. Hiszen ezáltal még az agyműködés is serkenthető, épp a minap olvastam egy cikket erről, hogy egy kutatás bebizonyította, már heti hatvan perc testmozgással is elérhető jobb kognitív teljesítmény. Talán ez egy olyan plusz információ, amivel még a legvéznább bölcsészeket is ki lehet mozdítani a könyvtár poros falai közül. Ezt egyébként én már rég sejtettem, nagyjából egy éve, hogy rendszeresen mozgok, és nekem is feltűnt, hogy azóta könnyebben figyelek oda az egyetemen, jobban sikerülnek a vizsgaidőszakok, ráadásul nem is annyira nehéz koncentrálnom egy-egy nehéz, tudományos nyelvezetű kötelező olvasmányra.

Ami az igazán nagy baj, hogy az emberek tényleg nem látják be, hogy a testmozgást nem feltétlenül csak úgy lehet elképzelni, hogy elmennek focizni haverokkal, vagy konditerembe futni a futógépeken, súlyokat emelgetni, vagy uszodába járni és hosszú köröket úszni. Nem. Én ezek közül egyiket sem csinálom, mégis rengeteget fogytam az elmúlt egy évben, és sokkal sportosabb lettem. A lényeg az, hogy ahol tudsz, ott mozogj. Én egy társasház negyedik emeletén lakom, és úgy kezdtem, hogy esténként többször is lesétáltam, majd vissza. Higgyétek el, olyannak, akik előtte semennyit sem mozgott, ez is egy komoly sportteljesítmény. Idővel aztán néhány ilyen kör után már nem fáradtam el annyira, ezért megspékeltem azzal, hogy ha fel kellett adnom egy levelet a postán, akkor kocogva mentem el oda. Vagy ha ebédért indultam, oda is kocogva futottam. Hazafelé pedig a lépcsőn felfelé is mindig futva közlekedtem, hogy még jobban terheljem magam. (Persze a szembejövő lakók nem feltétlenül örültek nekem, de mára talán már megszoktak.) Nevetségesnek hangzik? Nem baj. Ha valaki dolgozik az egyetem mellett, mint én, akkor igazán nincs felesleges pénze meg ideje arra, hogy órákat töltsön egy konditeremben egy fárasztó nap után. Márpedig ha valaki nem olimpikonnak készül, csak szimplán szeretné megmozgatni magát, ez is elegendő.

Most a téli hónapokban persze kabátban kellett olykor ezt letudnom. Amitől az ember még jobban elfáradt meg jobban leizzad, szóval ajánlatos a nap végén csinálni ezt. Mondjuk idén pont ráfáztam erre a lépcső mászásra, mert egyik nap, amikor lefelé indultam a lépcsőn, a kabátzsebembe próbáltam csúsztatni a Xiaomi telómat, nemes egyszerűséggel mellé raktam, és zsupsz, már puffant is a lépcsőn. Az egész ház zengett tőle, ahogy darabokra esett. A kijelzőn kívül nem lett más baja, az viszont teljesen betört, úgyhogy fordulhattam is vissza a lakásba, utánanézni, vajon van-e egyáltalán olyan szerviz, ami foglalkozik Xiaomi kijelző javítással, mert azért nem a legnépszerűbb telefonmárka. De aztán megkönnyebbültem, mert találtam is egy jó honlapot, akik nem csak Iphoneokat meg Samsungokat javítanak, mint a legtöbb üzlet. Ennek örültem, ráadásul kiderült, hogy nincs is annyira messze a lakásomtól ez a szerviz, úgyhogy visszacsúsztattam a készüléket a zsebembe, ezúttal pontosan, és futva indultam el hozzájuk. A Xiaomim kijelző javítása mellett még az akksit is lecseréltettem, mert megtudtam tőlük, hogy más alkatrészekkel is foglalkoznak. Úgyhogy duplán megérte, mert nagyon barátságos áron dolgoznak.

Úgyhogy azóta sokkal óvatosabban futkosok a lépcsőházban, és ha nem muszáj, nem is viszem szívesen magammal már a mobilomat, nehogy megint így járjak. Nektek is csak ezt tudom javasolni, próbáljátok ki, legalább a lépcsőzést. Higgyétek el, annak is olyan eredményei lesznek, amire nem is számítanátok.