Mindig is az a lány voltam, aki bánat és stressz esetén az evésben kereste a vigaszt. Nehéz elmagyarázni, de lényegében az ízek összjátéka és maga a mozdulatsor volt rám a legnagyobb hatással. Persze csak az étkezés végéig. Még szerencse, hogy többször vagyok vidám és élettel teli, mint szomorú! Amikor pozitív a hangulatom, akkor jobban is szeretem a testem, és egészségesebb ételekre is vágyom, mint általában. Biztos sokan vannak ezzel így, még biztosabb, hogy sokan szeretnének ezzel így lenni, és milyen jó lenne, ha ez a sok ember minél gyakrabban érezhetné így magát!

Persze azt is érzem magamon, hogy kitartóbb és motiváltabb vagyok olyankor, amikor van társaságom a sportban. Egyedül hamarabb abbahagyom. Emlékszem, amikor először bekerültem az igazi irodai környezetbe, egy már meglévő csapatba, nehezen ment a beilleszkedés – főleg mivel inkább vagyok introvertált, mint extrovertált. Aztán teljesen véletlenül szóba került a sportolás, mint levezető téma, így megoszthattam velük a kedvenc időtöltésemet: futni és biciklizni a szabadban, úszni az élővízben, túrázni a hegyekben. Ekkor számomra meglepő dolog történt: egy csapásra a társaság középpontjává váltam, szenvedélyeim egy-egy részéhez mindenki tudott valamilyen szinten kapcsolódni. Ezután többször előfordult, hogy a kollégák közül néhányan csatlakoztak hozzám, amikor futni indultam. Ennél többre nem is számítottam, már így is épp elég jól éreztem magam a bőrömben, ez engem is motiváltabbá tette a sportban. Azért valljuk be, az irodai munka hamar ellustítja az embert…

Aztán egyszer csak megszállt az ihlet. Nagyon sok cég, köztük az is, ahol dolgozom, úgy hirdeti magát, mint fiatalos és lendületes csapatot, munkahelyet. Így összebeszéltünk páran kollégák, és írtunk egy listát a legszuperebb sportfókuszú csapatépítő ötletekről: nagyszabású sporteseményen való közös szurkolás, túrázás, ottalvós-sátrazós kirándulás, (vadvízi) evezés, napfelkeltés vagy naplementés közös futás, munka utáni közös jóga stb. A terv az volt, hogy legalább az egyiket megvalósítjuk amilyen hamar csak lehet. Közben azonban a főnök fülébe jutott, hogy min ötletelünk, sőt azt is mondta, hogy ilyen összetartónak még nem látta a csapatot. Megkért, hogy segédkezzek egy hivatalos csapatépítő nap megszervezésében: találjak helyszínt és programot.

A cél így az lett, hogy olyan ötleteket gyűjtsek ezúttal össze, ami a sokféle személyiségű, típusú és érdeklődési körű kollégákat összekovácsolja és mindenkinek komfortos is marad, illetve végre egy kis kikapcsolódásként is felfogható. És akkor tudtam, hogy a Balaton lesz erre a legjobb helyszín. Csapatépítő ötletek tárházát találtam az interneten, ami pont megfelelt a csapat legújabb igényeinek: sportprogramokat és ügyességi játékokat vegyesen kínáló opciókból választhattunk. A céges nap végére én is a csapat teljes jogú tagjának érezhettem magam.

Egyébként hasonló története van a testvérem is, ugyanis ő az egyetem elkezdésekor érezte hasonlóan elszigetelve magát, mint én a munkahelyemen töltött első hetekben. Szerencsére ő is hamar megtalálta a társaságát, mert ott kezdte keresni, ahol amúgy is otthonosan mozgott: a sportban. Az egyetemek közti regatta megadta neki és a társainak a közös szurkolás élményét, a tornaterem bérlése pedig az esti focimeccsek lehetőségét. Javaslatomra pedig nemsokára ők is szerveztek egy csapatépítő programot maguknak azon az oldalon keresztül, ahol mi is megtaláltuk a legideálisabb balatoni élményt számunkra.