Számomra mindig is nagyon fontos volt a testmozgás, az egészséges életmód. Azonban ez nem minden barátommal van így. Dani barátom például, ahogy tudom, mindig is utált mozogni. Ezért általában estére szerveztünk közös programot. Megittunk valamint, vagy moziba mentünk, esetleg koncertre, színházba… Néha próbáltam rávenni, hogy jöjjön velem futni, vagy hétvégén napközben biciklizzünk egy kicsit, de sosem sikerült. Az utóbbi időben nem is erőltettem már. A múlt héten azonban minden megváltozott.

Dani meghívott a szülei házába vacsorázni, akik nagyon szép helyen laknak. Ők maguk nem voltak épp otthon, Daninak kellett vigyáznia a házra. Az óriási kertjükben akartunk grillezni. Mivel az apukája nem szereti, ha tüzelnek a kertben, úgy döntöttünk, hogy gázpalackkal oldjuk meg a dolgot. Meg is találtuk a palackot, amit erre a célra szántak a szülei, azonban sajnos üres volt.

Dani fölhívta az apját, hogy megkérdezze, hol szokat a gázpalack töltését intézni, azonban kiderült, hogy olyan ritkán fogy ki a palack, hogy az apukája már nem emlékezett, hol töltötték föl neki legutóbb. Miközben Dani telefonált, én a neten böngésztem. Budapesthez közel van a ház, így inkább a főváros környékén kerestem valamilyen elérhetőséget, hogy gyorsan megjárjuk az utat.

Szerencsére nem kellett sokáig bizonytalankodnunk, mert rátaláltam a honlapra, ahol többek között gázpalack töltéssel is foglalkoznak. Mi több, ki is szállítják a palackot. Rögtön rendeltünk is egyet. Egy darabig gondolkodtunk, hogy ne kérjünk-e rögtön kettőt, de aztán letettünk a dologról. Sajnos a palack kiérkezésekor én már nem voltam a házban, a vacsorát is ki kellett hagynom, mert a testvérem lerobbant az autójával vidéken, s el kellett mennem érte, hogy haza vontassam.

Másnap aztán telefonáltunk Danival, elmesélte, hogy minden rendben zajlott másnap este, megérdekezett a palack és a szomszédok átmentek hozzá, így nem kellett egyedül vacsoráznia. Én csak irigykedtem a vonal másik végén, mert tudom, milyen jól tud steaket sütni. Azt is elmondta, hogy a szüleinek fölírta a gázpalackos elérhetőséget, hogy legközelebb ne legyen ezzel problémájuk. Igen, ők még másik korból valók, internetet sem nagyon használnak. Mondtam neki, hogy sajnálom, hogy kihagytam a vacsorát, de azt válaszolta, ne aggódjak, majd bepótoljuk. A következő kérdése nagyon meglepett. Azt kérdezte, mikor megyek legközelebb futni, mert csatlakozna hozzám. Nem akartam hinni a fülemnek! Ezután bevallotta, azon is nagyon gondolkodik, hogy elkezdjen gyúrni. Azt hittem, hogy lány van a dologban. Meg is kérdeztem, hátha annyira megtetszett neki a szomszéd lány múlt estéről, hogy ő motiválja. De nem mondott semmit, csak, hogy inkább átjön, hogy megbeszéljük a részleteket.

Kis időn belül meg is érkezett, és végül, a második csésze kávé után színt vallott: az ember, aki a gázpalackot vitte neki tegnap, olyan izmos volt, hogy elhatározta: ő is így akar kinézni. Az biztos, hogy a palackok rakodásához kell erő. Ha valaki ezt csinálja nap, mint nap, az látszódni fog az alakján.

Egészen meglepődtem. Be kell vallanom, nem gondoltam volna, hogy Dani valaha elkezd sportolni. De nagyon örültem neki, meg is beszéltük, hogy következő hétvégén elmegyünk közösen futni, utána pedig bepótoljuk az elmaradt vacsorát egy délutáni grillezés formájában.

Most itt ülök Dani szüleinél a kertben, egy adag steak már lecsúszott, a sportolástól megéhezik az ember. Ő még a gázpalacknál ügyködik, süti az utolsó adag húst, amire átjönnek a szomszédok – úgy látszik nekik is ízlik Dani főztje.