Hiába fogadtam meg szilveszterkor, hogy pár kilót igyekszem leadni, de valahogy nem sikerül. Igen jóra sikeredtek, a karácsonyi sütemények, és persze a húsok is. Már március van, de a kilók nem akarnak csökkenni sehogyan sem! Te tettél szilveszteri fogadást? Meg osztod mással a fogadalmadat?

Az egyik barátnőmnek pont az volt ugyan ez volt a fogadalma, de a párjával közösen gondolták, így most mindegyikőjük nagyon odafigyel, hogy mit is eszik! A minap, az ebédje, egy tojás volt, egy fél saláta, natúr joghurt, meg még valami, de arra nem emlékszem. Alma is megengedett volt neki! Azért miközben ettem a nokedlit pörkölttel, el is gondolkodtam, hogy bírnám én azt?

Mit tegyek

Kénytelen leszek, rászánni magam, hogy jobban oda figyelek arra, hogy mit is eszem, kevesebb szénhidrát, kevesebb CSOKI, ez lesz a legnehezebb betartani! nagyon szeretem a csokit, és azt gondolom, ha két, vagy három naponta nem fogok enni, biztosan elvonási tüneteim is lesznek! Biztosan nevetségesen hangzanak a kifogások, de ez így van!

Most már tudom, hogy eltelt pár hónap, a kilóim maradtak, nem tudok úgy lefogyni, hogy csak az evésre figyelek oda, mivel arra képtelen vagyok! Lehet újabb kifogás, de akinek van családja, az nagyon jól tudja, hogy főzni ugye muszáj, én meg is szoktam kóstolni menet közben, hogy kell-e még bele valami, elég sós-e, vagy sem. Vagy ha sütök valami süteményt a gyerekeknek, nem tudom megállni, hogy ne kóstoljam meg, csak a kóstolgatásnak, meg az lesz az eredménye, hogy nem egyet, hanem legalább 3-4 darabot is megeszek belőle! Nincs akaraterőm!

Elhatároztam magam

Sokszor nyüstölt Heni barátnőm, hogy menjek el vele az edzőterembe egy kicsit mozogni. De mindig is lusta voltam rá, és ebben az esetben is, csak a kifogásokat kerestem, hogy hogyan is tudnék kibújni alóla. De mivel a negyvenhez közeledek, muszáj lesz valamit tennem, ha nem akarom takargatni magamat a későbbiekben, vagy nyáron, a bikinis időszakban.

Végül engedtem, az unszolásnak, és hagytam magamat rábeszélni, hogy elmenjünk együtt. Azt sem tudtam, mit kell magammal vinnem, egy konditerembe? Te tudod? Így összepakoltam minden félét, amire úgy gondoltam szükség lehet, melegítő, rövidnadrág, póló, törölköző, váltócipő, szóval tényleg mindent.

Megbeszéltük, hogy ötkor találkozunk a konditerem előtt, és együtt megyünk be. El sem hiszitek mennyire izgultam. Még jó, hogy olyan terembe jár, ahol csak csajok vannak, így nem éreztem magam kellemetlenül, ahogy bénáztam a gépeken. Azért belegondoltam, ha mondjuk a szemben lévő gépeknél fiúk lettek volna, biztosan kényelmetlenül éreztem volna magamat!

Volt könnyebb nehezebb része is, de végül túléltem az egy órát. Még jó, hogy gondoltam arra, hogy hozzak magammal csomó felesleges dolgot, amire azt hittem az lesz, mert le is kellett zuhanyoznunk utána, a pólóm is vizes volt, jól megdolgoztatott az edző, büszke voltam magamra, hogy túléltem.

Tusolás közben megbeszéltük, hogy utána beülünk a konditerem melletti kávézóba egy kicsit beszélgetni, levezetni a „fáradalmakat”.

Mindegyikőnk mesélt magáról, munkáról, családról, közben szóba került Heni húga is, aki sokszor kijár külföldre dolgozni, de most itthon volt pár hónapig. Egy munkaközvetítő cégen keresztül, kapott egy mosogató állást Ausztriában, így most pár nap múlva utazik is ki. Ha ezt előre tudom, ő is eljöhetett volna velünk, régen találkoztunk, és nagyon jókat lehet vele mulatni, energikus, nagyon jó fej, és nem tudom, hogy hogyan csinálja, de mindig mosolyog, jókedvű vidám, mellette tényleg nem lehet unatkozni.

Az első edzés óta eltelt két hét. Még nem kockás a hasam, sőt változást sem veszek észre nagyon a testemen, de persze nem is várhatok csodát ennyi idő alatt. Amit viszont észreveszek, hogy könnyebben mennek a dolgok, már nem olyan nehéz egyszerre két zsugor ásványvizet bevinni a házba. Kitartásom még megvan, remélem hamarosan látszata is lesz!