Annyira felgyorsultak a mindennapok, hogy lassan időnk sem lesz egymásra.

Hogy miért mondom ezt? Neked van időd, a családodra, a barátidra? Mikor volt egy nyugodt perced utoljára a haverokkal, vagy a barátnőkkel beülni egy kávéra valahová?

A rohanó világ

Nekem évek óta nem volt munkám. Egy keresetből éltünk, és két gyermekünk van, így gondolhatjátok, hogy nem volt egyszerű a helyzetünk. Persze, nem panaszkodhatok, hiszen a párom elég jól keres, így még ha csak szűkösen is, de kijöttünk a fizetéséből.

Munka híján, én intéztem a gyerekeket, hoztam, vittem őket különórára, vagy éppen korrepetálásra. Ha sokszor nem is, de az iskolánál hetente három napon biztosan összefutottunk, és tudtunk váltani pár szót.

Mára viszont minden megváltozott, nekem is van végre munkám.

Pedig ebben a világban is oda kell figyelnünk egymásra, a kapcsolatainkra, hiszen ezekre is ugyan úgy szükségünk van, mint bármi másra. Hiszen, kivel tudnánk akkor örömünket, vagy bánatunkat megosztani, ha nem ápoljuk a baráti kapcsolatainkat?

Az új munkahelyem

Nagyon örültem neki, mikor végre sikerült hosszú idő után munkát találnom. Igaz csak részmunkaidős, de már én is keresek, és amennyit én kapok, annyival már több jut arra a hónapra.

Munkám lett, a barátságunk igaz megmaradt, de időnk szinte semennyi nincsen egymásra. ha nem lenne telefon, és az internet mai segítsége, nem is találkoznánk.

Persze, mint minden új munkahelyen itt is vannak előnyök, és hátrányok is. Az egyik kolleganőm panaszkodott, hogy nyelviskolát keres a maga számára, mert szükség lenne egy spanyol kapcsolattartóra, de a nyelv tanulása, hagy maga után némi kivetni valót, mindenképpen időbe telik.

Ennél a budapesti nyelviskolánál sikerült olyan lehetőségeket találnia, ami számunkra megfelelő lenne. Persze, még egy plusz elfoglaltság, már a meglévők mellé, nem nagyon hiányzik, de mit tudok csinálni, hátha ha ez meglenne, elvennének egész állásban, ami remek lenne.

Szuper, hogy a munka rendben, és persze ez a legfontosabb, de semennyi időm nincs ez mellett másra. Néha kapok egy kis munkát otthonra, de mire hazaérünk az iskolából, meg mindenhonnan, még azt is meg kell csinálni.

Van, hogy hetekig nem találkozom, a barátnőmmel. Múltkor is volt egy másfél óránk, amikor a gyerekek tornán voltak, így kicsit mi is meg tudtuk magunkat mozgatni. Kitaláltuk, hogy a szomszédban van egy fitnesz terem, és kicsit megdolgoztatjuk magunkat. Jól is sikerült, majdnem el is késtünk a táncról, a gyerekekért, amikor mentünk.

Talán időközönként, sikerül ebben a rohanó világban annyi időt egymásra szánni, hogy tudjunk néha találkozni, ne csak telefonálni, vagy levelezni egymással.

Persze mindenképpen a munka az első mindenkinek, így nem is kérdés, hogy inkább nem találkozunk egy jó darabig, de legyen munkánk, az a fontos. Hiszen, ebből tudjuk magunkat, és a családunkat is fenntartani, és egyről a kettőre lépni, a végső célunk elérése érdekében.