A magam részéről, mindig is oda voltam a sportolásért. Lehetett szó bármiről a testnevelés órán, én az osztálytársaimhoz képest többszörös élvezettel vettem részt mindenben. Még gimnáziumban is, az utolsó években, amikor már mindenki fél lábbal a nagybetűs életben érezte magát, és az olyan töltelék órák, mint a testnevelés csak púp volt a hátukon, én még akkor is lelkemet kiadva, mosollyal az arcomon és eltökéltséggel a szívemben rohantam előre a focipályán, kérve a labdát, vagy igyekeztem elkerülni a felém repülő labdákat a kidobósban.

Azonban a leginkább kielégítő sportolási tevékenység számomra mindig is az úszás volt, és az is marad hosszú időre reményeim szerint. A medencében a vízbe csapva érzem igazán otthon magam. Sajnos nincsen kopoltyúm, ha lenne, valószínűleg soha nem térnék vissza a felszínre, legfeljebb ennivalóért, mivel a halat nem szeretem, nem is beszélve a tengeri herkentyűkről, moszatokról, korallokról. Akár háton úszom, akár sprintelek, de lehet szó mell-, vagy pillangóúszásról is, soha máshol nem tudok olyan nyugodt, boldog és békés állapotban lenni, mint az úszómedencében.

Ahogy idősödtem, sajnos egyre kevesebb időm maradt kedvenc sportomra. A munka valahogy soha nem hagyott se időt, se energiát arra, hogy lemenjek az uszodába. Pedig lett volna rá igényem. Viszont nem csupán az elfoglaltságom tántorít el egyre jobban az úszástól. Történt ugyanis, hogy egy ismeretterjesztő műsorban lerántották a leplet, hogy világszerte rengeteg uszodában, rosszul felszerelt és rossz minőségű medence vízforgatókat használnak, amitől az uszodák vize olyan mértékben klóros marad, hogy az többszöri úszás után teljesen kikezdi az ember bőrét. Amilyen komolyan vettem addig az úszást, olyan szinten kezdtem el iszonyodni a víztől a későbbiekben, és hosszú-hosszú ideig nem mentem uszoda közelébe. Amikor néha-néha mégis sikerült rávennem magam, hogy lemenjek a helyi úszócsarnokba, a napijegyvásárlás előtt mindig megtorpantam, visszafordultam, és undorral a szívemben sarkon fordultam és hazamentem.

Hozzám hasonlóan elhivatott barátaimnak meséltem minderről, akik ugyanúgy elborzadtak, amikor mindezt megtudták. Egyet kivéve, aki kacagva ült a sarokban. Kérdeztük tőle, mi olyan vicces ezen, s én személy szerint azt hittem, nem is hisz nekem. Aztán azonban kiderült, hogy ő ezzel talán még régebb óta tisztában van, mint én, és a megoldást is tudja. Elmondta, hogy az egyik közeli rokona a belvárosi uszodában dolgozik, és alaposan ismeri a csarnokban lévő medencékbe szerelt vízforgató rendszereket. Bizton állította, hogy mindegyik a legmegbízhatóbb forrásból származik. Ebben azért volt annyira biztos, mert már régóta ugyanazzal a beszállítóval dolgoznak, s az elmúlt években mindig ellenőrizték a víz minőségét, és kifogástalan állapotban találták.

Ellátogattunk a belvárosi uszodába, és személyesen is kikérdeztük barátom rokonát. Nagyon meggyőzően beszélt a cégről, aki a medence vízforgatókat forgalmazta. Elmondta, hogy minden hónapban kétszer jönnek felügyelni a cégtől, és minden egyes alkalommal a kiérkező szakértők és szerelők alapos vizsgálatot tartanak, s ha valami probléma van, azonnal javítják, vagy cserélik a vízfogatókat. Azt is elmesélte, hogy a belvárosi uszoda nem fukarkodik egyáltalán ezekkel az eszközökkel, s mindenből a legjobb minőséget vásárolják meg. Fontos, hogy a magas Watt értéke legyen, lényeges az emelőmagasság és az azokhoz tartozó szállítási teljesítmény, továbbá a maximális szívómélység, és hogy minél nagyobb lehessen a beáramló folyadék hőmérséklete.

Ez már azért lényegesen megnyugtatott, de még mindig voltak kétségeim. Elkezdtem lejárni a belvárosi uszodába innentől kezdve, de vízbe ugrás előtt továbbra sem ugyanaz az érzés fogott el, mint korábban. Tartottam a víztől, és attól, hogy mit kezdhet a bőrömmel. Ha már kiváltottam a napijegyet, nem fordultam vissza a rajtkőről, de alig tudtam élvezni az úszás örömeit. Egy órán keresztül küzdöttem negatív érzéseimmel, s a végén nem is bírtam tovább. Kiúsztam a medencéből, alaposan lezuhanyoztam, és mentem is haza. Ezt még eljátszottam néhányszor, próbáltam meggyőzni magamat, hogy amit barátom rokona mondott a cégről, és a vízforgatók jó minőségéről az igaz, és nem kell mitől tartanom. Azonban én olyan ember vagyok, akinek saját meggyőződésre van szüksége, s addig, amíg nem bizonyosodik meg száz százalékig valamiről, nem tud megnyugodni. Abban azonban nem reménykedtem, hogy megengedik, hogy jelen legyek, amikor vízminőséget ellenőriznek az uszodában, és én is vehetek mintát, hogy duplán ellenőriztessem le a víz klórtartalmát. Így hát elhatároztam, hogy a megspórolt pénzemből építek egy medencét a hátsókertbe.

Elkértem barátom rokonától az ajnározott cég címét, és személyesen kértem teljes körű felvilágosítást termékeikről. Kimondottan kedvesen bántak velem, minden egyes kérdésemre kielégítő és tartalmas válaszokat adtak, bemutatták nekem a-tól z-ig a medence vízforgatókat, s lévén, hogy nem állok távol a technikai vívmányoktól, nem is volt olyan nehéz megértenem, sőt, megbizonyosodtam róla, hogy az engem segítő szerelők nem csak vetítenek, vagy nagy szavakkal dobálóznak, hanem széles körű szakértelemmel vannak megáldva.

Megkezdődtek a munkálatok a hátsó udvarban. Egy 25 méter hosszú, 15 méter széles és 3 méter mély medencét építtettem a kertbe. Utána, mert maximalista vagyok, falakat is húztam köré, és oda is vezettem fűtést, mert nem létezik, ha egyszer ennyi energiát fektetek valamibe, akkor a hideg késő-őszi, téli és kora-tavaszi hónapban majd nélkülözni fogom a saját, külön bejáratú uszodámat. Ez a beruházás egyáltalán nem volt olcsó, de meg kell mondjam, megérte. Nem spóroltam a vízforgató rendszeren sem, az eladó által javasolt legjobb minőségűt vettem, ami az én kis medencémhez szükségeltetett.

Hosszú folyamat volt, s talán sokan paranoiásnak is néztek közben, de elmondhatom, megérte, hiszen újra felszabadultan tudom űzni kedvenc sportomat, s úgy csapok vízbe, mint azelőtt talán soha!