Elég sokáig küzdöttem alkoholproblémákkal. Még az egyetemen kezdődött, a gólyaévemben. Ilyenkor, mikor az ember hirtelen kiszabadul a szülői hatalom alól, sokszor elveszti a kontrollt.  Velem is ez történt. Először persze vicces volt egy-egy estén sakálrészegre inni magunk; aztán, mikor ez már a félévi vizsgaidőszak eredményein is meglátszott, na meg a pénztárcánkon, már kevésbé volt olyan felhőtlen a vidámság.

Másodévben úgy tűnt, ott kell hagynom az egyetemet: akkor már be sem jártam az előadásokra, hanem a délben ébredés után magamba löktem valamit, és egyből a kocsma felé vettem az irányt.

Persze, mint minden alkoholista, hitegettem magam: nem vagyok beteg; különben is, mindenki megissza a magáét.

Ekkor küldött át nekem Peti, a barátom egy linket: https://felepulok.hu/blog/13-az-alkoholizmus-fokozatai-hol-kezdodik-valojaban-az-alkoholbetegseg. Amit itt, a Felépülők rehabilitációs központ oldalán olvastam, nem túlzok, hogy megváltoztatta az életemet. Azok a jelek és fázisok, amiket az oldal számba vesz, szinte kivétel nélkül megjelentek nálam. Először valóban kontrollvesztés állapota állt be. Nem ittam minden nap; de mikor igen, rendszeresen úgy kellett a többieknek hazavinniük. Általában ilyenkor az emlékeim is kiestek. Aztán jött az, hogy egyre idegesebb, álmatlanabb voltam, mikor nem ütöttem ki magam. Ekkor kezdtem a tv előtt inni, mert “miért ne járna nekem egy finom sör”? Ebből lett egyszer csak mindennapos szokás. Ebből az állapotból rángatott ki, a fenti oldal: https://felepulok.hu/blog/13-az-alkoholizmus-fokozatai-hol-kezdodik-valojaban-az-alkoholbetegseg

Miután tájékozódtam a Felépülők oldalán, úgy döntöttem, ideje kezembe venni a sorsom: jelentkeztem egy állapotfelmérésre. A 20.000 forint először, egyetemistaként borsosnak tűnt, de aztán úgy voltam vele, hogy ennyit egy héten egyébként is gond nélkül elpiálok; akkor már mégiscsak jobb helyen van itt. Az állapotfelmérésen felmérték az alkoholproblémáim súlyosságát, és nagyjából képet adtak az alkoholizmusom a családi- egészségügyi- és jogi konzekvenciáiról. Bejött, amitől eddig is tartottam: valóban nagy a baj.

Szerencsére úgy tűnt, a dolog megoldható volt anélkül is, hogy részt kellett volna vegyek a Felépülők által kínált 28 napos, bentlakásos Minnesota-modellben. Viszont azt a tanácsot kaptam, hogy találjak valamit, amivel elfoglalhatom magam; merthogy legfőképp azért ittam, mert unatkoztam, és üresnek éreztem az életem.

Így találtam rá a sportra. Peti már régóta játszott egy amatőr kosárlabda-csoportban. Korábban is invitált, de akkor még fontosabbnak éreztem a piát és a bulizást: másnaposan pedig elég nehéz a pályán teljesíteni.

Ez a fontossági sorrend változott most meg.

Mióta rátaláltam a Felépülők oldalára — https://felepulok.hu/blog/13-az-alkoholizmus-fokozatai-hol-kezdodik-valojaban-az-alkoholbetegseg –, és megkaptam azokat a tanácsokat, amik átformálták az életem, tényleg új értelmet találtam a sportban. Persze, nem vagyok egy Kobe Bryant – de nem is ez a lényeg.

Hanem, hogy végre jól érzem magam.

És ez az, ami számít.